Mese a Rettenetes Plüssmaciról
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy maci. Ez a maci rettentően nagy volt, rettentően zöld, és rettentően plüss. Hét emeletes volt, ha ücsürgött, és tíz emeletes magas, ha ácsorgott, de sohasem ácsorgott, mivel mindent elért ülve is. A bundája zöld volt, rettenetesen zöld, kivéve a talpait, ahol sárga volt, meg kék, a füleit, amik narancssárgák meg kékek voltak, no meg a hasát, ahol szines kockás volt.
Annyira nagy volt és annyira zöld, hogy mindenki félt tőle. El is nevezték hát "a Rettenetes Plüssmacinak". Szegény nagyon egyedül volt, ugyanis soha senki nem játszott vele, mert hát féltek tőle. Hiába hívogatta helybéli másik macikat, azok nem jöttek. -Nem megyünk, mert félünk tőled, hogy bántani fogsz minket! - és nem mentek. A helybéli kutyusokat szintén hiába hívta. Azok sem mentek - Félünk tőled, hogy megeszel minket! - mondták, és nem mentek. Szegény Rettenetes Plüssmaci naphosszat csak ült és utatkozott.
Egyszer aztán arra vetődött egy Zotyó nevű kisfiú. Meglátta őt a Rettenetes Plüssmaci.
-Hahó - kiabálta neki - gyere velem játszani!
- Rendben - mondta a kisfiú - és elindult felé.
Meglátták ez a helybéli macik, elkezdtek óbégatni:
- Vigyázz, ne menj oda! Bántani fog! - kiabálták.
A kisfiú csak nevetett rajtuk.
- Ki-hi ha-hallott má-hár ilyet, még ho-hogy bántani fo-hog! Hát a plüssmacik nem bántanak gyerekeket! - és ment tovább.
Meglátták ez a kutyusok, elkezdtek csaholni:
- Vauuuuu! Vigyázz, ne menj oda! Meg fog enni! - ugatták.
A kisfiú csak nevetett rajtuk.
- Ki-hi ha-hallott má-hár ilyet, még ho-hogy me-heg fo-hog enni! Hát a plüssmacik nem esznek gyerekeket! - és ment tovább.
Odaért a Rettenetes Plüssmacihoz és leültt vele játszani. Látták ezt a helybéli macik, hogy nem bántja, közelebb óvakodtak ők is. Látták ezt a helybéli kutyusok, hogy nem eszi meg, közelebb óvakodtak ők is. A Rettenetes Plüssmaci pedig játszott a macikkal is, meg a kutyusokkal is.
- No, látjátok, - mondta a kisfiú - attól, hogy valaki rettenetesen nagy, vagy rettenetesen zöld, esetleg rettenetesen plüss, még nem esz meg és bánt másokat!
Onnantól fogva a helybéli macik és kutyusok átjártak a Rettenetes Plüssmacihoz játszani, aki előbbiekkkel főleg vonatépítőset és busztologatósat, utóbbiakkal főleg társasjátékosat játszott.
Így volt nem így volt, retteneteses mese volt!
Mese a három macikról
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer a három macik. A három macik voltak a Nagybundás, a Nyújtózkodósorrú és a Nagyfülű. A három macik az erdő szélén laktak egy piros tetejű házban és nagyon szerettek kirándulni az erdőben. Egyik nap megint felkerekedtek, elindultak kirándulni. Hát ahogy bandukoltak az erdőben egyszercsak sírás-rívás meg hüppögés ütötte mega fülüket. Jobban körülnéztek, hát a nagy tölgyfa tövében sirdogált egy egészen kicsi maci. Gyorsan el is nevezték magukban Sirdogáló Kicsi Macinak, mivel sírdogált, kicsi volt, no meg maci is.
- Hát te miért sirdogálsz? - kérdezték tőle.
- Azért sirdogálok - hüppögte a Sirdogáló Kicsi Maci - mert nagyon fázom, nagyon éhes vagyok és elvesztem otthonról.
- No, majd mi segítünk! - brummogták a három macik.
Előlépett a Nagybundás. Ölbe vette a Sirdogáló Kicsi Macit, és a nagy bundájával megmelegítette. Már nem fázott többé.
- Most már jobban vagy? - kérdezték a három macik.
- Jobban - hüppögte a Sirdogáló Kicsi Maci - csak még nagyon éhes is vagyok.
- No, majd mi segítünk - brummogták a három macik.
Előlépett a Nyújtózkodósorrú. A Nyújtózkodósorrú maci kinyújtózkodtatta az orrát és elkezdett szimatolni, meg szaglászni. Szimatolt erre, szaglászott arra, egykettőre kiszagolta a lépesmézet a fa odvában. A Sirdogáló Kicsi Maci gyorsan megette a mézet, már nem volt éhes többé.
- Most már jobban vagy? - kérdezték a három macik.
- Jobban - hüppögte a Sirdogáló Kicsi Maci - csak még mindig nem találok haza..
- No, majd mi segítünk - brummogták a három macik.
Előlépett a Nagyfülű. A Nagyfülű maci a nagy füleivel elkezdett fülelni, meg hallgatózni.
Egykettőre meghallotta, hogy az erő túlsó végében Anyakamaci óbégat:
- Hol vagy Sírdogáló Kicsi Macim?!?! Merre jársz?!?!
El is indultak a hang irányában és egykettőre megtalálták a hazavezatő utat.
A Sírdogáló Kicsi Maci már nem volt többé elveszve. A Három Macikat pedig meghívták ebédre, utána meg együtt játszottak még sokáig. A Sírdogáló Kicsi Macit pedig megtanították tájékozódni (hogy melyik fánál kel merre fordulni, meg melyik sziklánál merre cammogni) és így nem tévedt el többször, hanem sűrűn átjártak egymáshoz látogatóba.
Mese Egyaciról
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Egyaci. Egyaci elhatározta, hogy házat épít magának. Nosza, keresett is egy szép helyet egy dimbes-dombos vidéken, ahol különösen selymes és különösen zöld fű nőtt és a kilátás is különösen szép volt. Nekiállt a házépítésnek. Hordta a követ, rakta a téglát, keverte a maltert, öntötte a betont, locsolta a vizet, cipelte a cement, ácsolta a tetőt. Estére állt a háza. Úgy elfáradt, nyomban lefeküdt aludni. Éjszaka egszercsak morajlásra meg lökdösődésre ébredt. A domb morajlott, meg mozgott alatta. Földrengés! - gondolta Egyaci. Hát bizony a frissen épült háza összedőlt.
Morcosan kelt fel reggel Egyaci és nekilátott újjáépíteni a házát. Hordta a követ, rakta a téglát, keverte a maltert, öntötte a betont, locsolta a vizet, cipelte a cement, ácsolta a tetőt. Estére állt a háza. Úgy elfáradt, nyomban lefeküdt aludni. Éjszaka egyszercsak morajlásra meg lökdösődésre ébredt. A domb morajlott, meg mozgott alatta. Megint földrengés! - gondolta Egyaci. Hát bizony a frissen épült háza megint összedőlt.
Még morcosabban kelt fel reggel Egyaci és ismét nekilátott újjáépíteni a házát. Hordta a követ, rakta a téglát, keverte a maltert, öntötte a betont, locsolta a vizet, cipelte a cement, ácsolta a tetőt. Estére állt a háza. Úgy elfáradt, nyomban lefeküdt aludni. Éjszaka megintcsak morajlásra meg lökdösődésre ébredt. A domb morajlott, meg mozgott alatta. Földrengés! - gondolta megint Egyaci. Hát bizony a frissen épült háza megint összedőlt.
Tudományos mese
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy maci. Ez a maci egy alvósplüss maci volt. Roppant népszerű volt a családban, mindenki vele szeretett vonla aludni. Kézről kézre adták, mindenki magának akarta. Mert jó puha volt, nagy selymes fülekkel, apró gombszemekkel, és különösen jól lapult. A gazdik szerették beölelni, nem nyomta őket seholsem ha ráfeküdtek, lehetett csücsközni a füleivel és általánosságban véve is igazi alvósplüss volt.
Esténként folyton ment az egyeztetés, épp kivel fog aludni aznap éjjel.
Hát ez a maci igazán szeretett volna mindenkinek megfelelni, ezért aztán éjszaka felkerekedett, végiglátogatott mindenkit, mindenhova becammogott, bebújt az ágyakba, odavackolt az alvó gazdikhoz, azután kisvártatva továbbállt. Szegény csudára elfáradt, mire reggel lett. Egyre kialvatlanabbá, egyre morcosabbá vált. Ez így nem mehet tovább - gondolta. Ki kell találnom valamit!
Azt nem mondtam, hogy Brúnónak hívták ezt a mackót. Brúnó nagyon szerette a tudományos műsorokat, hacsak tehette kitelepedett a kanapéra és nézte az effajta műsorokat. A sok tudományos műsor nézegetés végül oda vezetett, hogy Brúnó a kanapén üldögélve feltalálta a dimenziók közötti ugrást és a tércammogást.
Innentől megoldódott a kivel alszik problémája. Brúnó egyszerre tudott valamennyi gazdival aludni, mindenkinek jutott belőle. A dolog úgy működött, hogy ha valamelyik gazdi éppen beölelte, akkor Brúnó egyből ott termett. A beölelés hatására döntődött el, hogy hol is van ő éppen. Mindig ott, ahol beölelték. Ő lett Schrödinger medvéje.
Amikor pedig a többi plüssnek próbálta elmagyarázni a dolgot - akik persze nem értették - a végén úgy mondta: tudjátok, ez amolyan kvantum-medveség :)
Így volt, nem így volt, ez egy tudományos mese volt.